1 × kettő =

2 + 15 =

A 40 mumus, a tükör, és az évszakok

„Tükröm, tükröm varázs tükröm, ki a legszebb a vidékünkön?” -tesszük fel a kérdést ősidők óta szinte mindennap, és ez nem csak mese.  A feltett kérdésre a tükör minden esetben válaszol. Annak függvényében, hogy milyen lábbal keltünk éppen, annyira vagyunk szépek, nőiesek vagy gyűröttek.

A lélek gyógyítói és az egyházi emberek azt hirdetik, hogy minden teremtmény szép. Igazuk van! De mit is jelent szépnek lenni? Ha mindenki szép, minek a szépségipar (ami lássuk be, a legzordabb gazdasági időszakokat is képes túlélni)?

Ott álltam a tükör elött, korán reggel, az álmoktól meggyötört hálóingemben. Fejemet vakarva néztem magamra és a fentieken merengtem. Aztán eszembe jutott egy film, abból is egy jelenet, ahol egy intergalaktikus űrhajó kapitánya szembe kerül egy ködszerű lénnyel, aminek hatására el kezd elmélkedni a szépség fogalmán.

Első körben megállapította, hogy a szép a csúfnak az ellentéte, de azt is, hogy ezzel a megállapítással még mindig a szubjektív fogalmak terében kóvályog, az objektív megítélés szerinte az volt, hogy a szépség a harmóniában rejlik.

Tá-dám! Mosolygok a tükörképemre.

torella 4

Kedves olvasó, azért nekünk nem kell galaxisokon  át utaznunk, hogy ezt megtudjuk, ugye?

Nő vagyok, és festő. A színek és a szépség rabja, de cseppet sem nárcisztikus.

Aztán elolvastam Luigi Pirandello „Egy, senki és százezer” (Uno, nessuno e centomila, 1926) című könyvét…, majd negyven lettem. Így kezdtem az évet.  A 40. évem első reggelén a tükröm valahogy élesebb volt, színesebb is, és kegyetlenebb, mint valaha. Negyven mumus szabadult fel a tükörképből és tapadt az arcomra ránc és bőr(pír) formájában (orvosok rosaceának hívják). Pánikba estem, főleg mert, minél többet bámultam a tükröt, az annál kegyetlenebbül válaszolt.

Pánik.

El kellett volna törnöm a tükröt, de már késő, belenéztem, így azt éreztem most már semmi nem segíthet, sem a költészet, sem a filozófia…., marad az elfogadás…, de hát…, ..és gyötrődtem, már nem láttam tisztán, megszűnt a harmónia. Bár pár nap múltán lecsillapodtam, látszólag beletörődtem, hogy az idő és a gravitáció átalakít lassan, de azt nem tudtam elfogadni, hogy kibillentem a saját egyensúlyomból, erre megoldást kellett találnom.

A barátok.

Szerencsémre nagyon sok jó barátnőm van. Csupa okos, bölcs nők, köztük Bea (Beango) – a stílustervező barátnőm. Amikor elmeséltem neki, hogy úgy érzem diszharmónia keletkezett bennem, hogy a külső nem rezonál a belsőmmel, hogy már csak az alkotásaimban tudok harmóniát teremteni, és hogy néha idegennek látom a testet, amely visszanéz rám a tükörből, akkor ő jött egy javaslattal.

Maradjak nála pár napig, be akar mutatni valakinek, aki talán tud segíteni abban, hogy hazataláljak önmagamban. 

Beango Stílusműhelyében, folyamatosak a programok (esztétika, stílus, önismeret, életmód). Bea a saját műhelyfoglalkozásait más, általa meghívott, neves előadókkal egészíti ki annak érdekében, hogy átfogó ismeretekkel és élményekkel szolgálhasson az érdeklődő vendégeknek.  A nőiesség klubja, így tudnám összefoglalni. Amig nála vendégeskedtem, addig is folyamatosak voltak a történések.

Egyik nap bemutatta nekem Nagy Izabella szín- és stílustanácsadót, aki a tervezett színtanácsadást jött megtartani. Amint belépett a műhelybe valami különleges dolog történt, a helyiséget elárasztotta a nyár lágy hangulata, hirtelen olyan könnyűvé vált minden. A műhelyben néhány kíváncsi nő (velem együtt), és a házigazdám, aki annyit mondott, most nézd, varázsol. És tényleg. Színmintákat lebegtetett könnyed gesztusokkal, hogy majd kis idővel később, aki ott volt a teremben saját bőrtónusával harmonizáló évszaktípusát megtalálja, és végső soron önmaga belső forrását. Csodálatos, ahogy a színek hatni tudnak.

Na jó, ezt már tudtam. Mint festő alap, hogy elsajátítom a színelméletet, DE az igazság, az, hogy a tükör eléggé szubjektív, és bármennyire is ismernénk a szabályokat, egy jó szakember csodákat művel.

Azóta én is részt vettem Nagy Izabella szín- és stílustanácsadásán, és kiderült, hogy bármennyire is szeretnék tél lenni, én az őszhöz tartozom.

Most, hogy ha tükörbe nézek újból magamat látom. Egységessé vált a testem-lelkem, a bőrhibáim szépségesek, a testemnek legkedvesebb színeibe bugyolálva felszínre tört újból a legvalódibb énem.

Így van az, hogy pontosan 2020-as év az, amikor a 40 mumus feltűnt, hogy helyükre kerüljenek a dolgok.

Tanulság

Nem lehetünk arrogánsak önmagunkkal, és az idővel szemben.

torella 10

A jelenben létezni; az egyensúly és összhang keresése, megtalálása (legyen szó esztétikáról, lelki-testi egyensúlyról) olyan feladatok, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, amennyiben békében kívánunk élni önmagunkkal és megőriznénk (nem eltakarnánk) a természetes szépségünket.

Nekem ebben volt segítségembe Bea barátsága és szakértelme.

Köszönöm!

Az illusztrációkat készítette Szegedi Alice Torella 

A portrét fotózta a Műhely Fotóstúdióban Lévai Réka.

Ha tetszett a cikk, olvasd el ezeket is: