három × kettő =

három × 3 =

Egy kisváros életét polgárai teszik érdekessé, és én szeretem a hétköznapok kiemelkedő karaktereit. Olvasd el, hogy interjúalanyaink mitől lógnak ki a klasszikus értelemben vett “sorból”.

A két bemutatott hölgy a közösségi élethez igencsak hozzátesz. Horváth Évi egy bajai optikában dolgozik, ahol köztudottan nagyon sokat tesznek az állatvédelemért. Extrém stílusához, pozitív és barátságos személyiség párosul. Amellett, hogy segíti az állatokat, helyt áll a hétköznapokban, aktívan részt vesz kislánya tánckarrierjének egyengetésében. Rendhagyó módon, anya-lánya interjút készítettem velük.

anyalanyaNagyon egyedi, különleges stílusod van, mikor alakult ki nálad az ,,Évikés” összkép?

Sosem szerettem a “tucat” stílust. Már az általános iskolában is arra törekedtem, hogy “Évikés” legyek. Persze folyamatosan változik az ízlésem. Kamaszként elég lázadó voltam, már akkor is más voltam mint a többi gyerek. Minden téren, így az öltözködésben is. Mostanra inkább a nőiesebb vonal izgat a magam stílusában. Az, hogy egyedi tudtam maradni az évek során egyáltalán nem tudatos, csak úgy jön magától.

Úgy tudom, egy bajai divatbemutatón voltál modell is, ez hogy jött, mit lehet tudni erről?

Egy bajai ruhaüzlet tulajdonosa keresett meg, hogy kellene neki modell egy divatbemutatóra. Mivel nem vagyok egy modell alkat az elején kicsit ódzkodtam. Aztán kiderült, hogy pont azt a réteget akarja megcélozni, akik nem feltétlen vékony testalkatúak. Így igent mondtam és nem bántam meg. Olyan jól éreztem magam, hogy utána több divatbemutatót is elvállaltam. Rengeteg pozitív megerősítést kaptam, és ez jól esett. Jelenleg is áll egy felkérés, ahol már a lányommal együtt lépünk majd a kifutóra.

A kislányod sem az átlagot képviseli, szeret öltözködni – a fellépéseken kívül is – te tanítottad? Vagy magától érzett rá?

A lányom versenytáncos, így fiatalon bele kellett rázódnia a csajos dolgokba. Haj, smink, ruha…stb. A versenyeken és fellépéseken kívül is megvan a saját ízlése, amit kb 1-2 évvel ezelőtt még igyekeztem alakítani, de ma már nem engedi. 14 éves, kamasz. Akinek van ilyen korú lánya tudja miről beszélek. Azért előfordul, hogy kikéri a véleményünket, de legtöbbször nem hallgat ránk. Egyébként nem is baj, így van ez jól. Magának kell megtapasztalnia, ez az élet rendje. Én mindig afelé próbálom terelni, hogy bízzon a döntéseiben és akkor lesz önmaga.

anyalanyaVannak tetkóid is, amikor megismertelek kicsit punkos-szöszi hajad volt, és emellett a szettjeid is egyediek, feltűnőek. Mennyire sikerült elfogadtatni ezt a konzervatívabb polgárokkal?

Meg fogsz lepődni azon amit mondok, de még soha nem volt hátrányom a tetkóim miatt. Sőt, többször előfordult, hogy idős néni megdicsérte a művészi munkákat. Már el sem tudnám képzelni milyen lenne, ha nem lenne rajtam semmi. Manapság úgy látom, hogy elfogadóbb a társadalom az ilyen dolgok iránt, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Ez jó dolog, mert sokkal jobban kiteljesedhet az ember, és ez nem csak a tetkókra vonatkozik. Talán egyre többen eljutnak arra a szintre, hogy nem akarnak másoknak megfelelni. Szerintem sok emberre ráférne, hogy elfogadóbb legyen. Idegen helyen azért megéznek az utcán és ilyenkor jót mosolygok magamban, de akik ismernek, azok meg sem lepődnek ha egy új “darab” kerül rám.

Ha üzenhetnél a fiatalabb generációnak, személyiségük keresésével kapcsolatban, mi lenne az?

Csak annyit üzennék, hallgassanak a szívükre. Nem kell mások után menni es mások által helyesnek vélt dolgokat felvenni vagy megtenni. Legyenek elfogadóak és nyitottak, a stílus meg jön magától.

Lelkes állatvédő vagy, és állat imádó. Sokat adományoztok a cicásoknak. Hogy kerültél kapcsolatba a szerencsétlenül járt cicákkal, kutyákkal?

Egy nagyon közelálló barátnőm az Összefogás a Bajai Cicákért Egyesület tagja, és mivel nagy állatbarát vagyok valahogy belecsöppentem. A “cicás” lányok egy nagyon fontos üzenetet próbálnak minél szélesebb körben elterjeszteni: ivartalaníts! Ez az első lepés, hogy az emberek megértsék, ha nem ivartalanítja a házikedvencét egyre nagyobb lesz az állomány és egyre több kóbor, beteg állat lesz az utcán. Nehéz dolog ezt megértetni, mert sajnos még mindig sok ember úgy vélekedik, hogy majd elássuk, had szüljön az a szegény állat. Ettől a szívem szakad meg. Szokták tőlem kérdezni, hogy cicás vagy kutyás vagyok. Én minden állatot szeretek, lassan úgy érzem, az embereknél is jobban.

Hanna, Évi kislánya 14 éves, versenytáncol. A nevét már olyan emberek is jegyzik, akik nem feltétlenül táncfanatikusok. Amellett, hogy sorra éri el a jobbnál jobb eredményeket, és viszi haza a serlegeket, feltűnő jelenségnek számít. Mosolygós, pozitív kisugárzása harmonizál az öltözködési sílusával.

tancosTáncos csajszi vagy, a fellépésekre mindig szép ruhában, és sminkben mentek, nem volt ez fura neked eleinte, hiszen fiatal vagy még, és már évek óta táncolsz?

Eleinte nem nagyon volt tökéletes a hajam és a sminkem. Az évek során lassacskán kezdtem el komolyabban táncolni és azzal együtt jött az extrább kinézetű énem. Amikor először próbáltam ki a csajos holmikat, eleinte nagyon furcsa volt, de gyorsan hozzászoktam és egyre gyakrabban is használom azokat.

A suliban is fontos, hogy mit veszel fel?

Természetesen! Nagyon fontosnak találom, hogy milyen kisugárzást nyújtok az iskolában, az utcán, vagy bárhol. Régen tipikus ,,tömeg’’ stílusú akartam lenni és nagyon hálás vagyok anyukámnak, aki felvilágosított, hogy jobb, ha egy egyedi külsőt alakítok ki. Rosszabb napjaimon visszahúzódóbb, inkább sötét szetteket veszek fel. Majd egy átlagos napon előjön az igazi ,,Hannás’’ kinézetem.

Ezt tőle is megkérdeztem, de érdekel a te válaszod is, anya tanított erre, vagy úgy magadtól éreztél rá?

Anya régen sokszor szerette volna szabályozni a stílusomat, ami egy ideig sikerült is neki, de ahogy elkezdtem kamaszodni nem hallgattam rá. Nagyon sokszor mutatkoztam olyan szettekben, amelyekben nem éreztem jól magamat. Egy ideje csakis olyan ruhákban járok, amiket én szeretnék hordani, és szerintem ez a normális az én korosztályomban.

Ha jól tudom, a tánc egyfajta életmódoddá vált, hiszen sokat jársz fellépni, utaztok sokfelé, melyik részét szereted a legjobban?

Az a része a kedvencem, amikor ott vagyok a parketten, a cipőmben, a ruhámban és ki vagyok sminkelve, amikor kezdődni fog az egész. Nekem a tánc egy fajta drog, ami elkábít és olykor csak arra koncentrálok. Ekkor elfelejtem a problémáimat és úgy érzem, hogy a tudásomat, és a kinézetemet meg kell mutatnom másoknak is.

Hogy látod magadat 10 év múlva? Fogsz még táncolni/oktatni?

Igen, fogok tanítani és táncolni is. Nagyon hálás vagyok a tanáromnak, Pestality Biankának, hogy támogat és segít. Nem csak abban, hogy tánctanár lehessek, hanem minden másban is. Már körülbelül 2 éve elhatároztam, hogy tanár leszek és azóta nem változott a véleményem. Remélem sikerrel járok és ugyanolyan remek tanító leszek, mint a mentorom.

A két hölgy esetében elengedhetetlen megjegyezni, hogy a szenvedélyüknek élnek. Mernek kicsit nyitottabban mozogni egy kisvárosi közegben is. Mindketten koruktól függetlenül értékes, és érdekes részét képezik kisvárosunknak, bíztatnák erre téged is! Merd követni a belső hangot!

Ha tetszett a cikk, olvasd el ezeket is: