5   +   1   =  

3 × négy =

Háztartás, munka, gyereknevelés, dolgozó férfi, dolgozó nő. Egy házasságban a legtöbb vitát szító téma a feladatok, szerepek elosztása. Hogyan tudjuk kezelni?

Ma már természetes egy családban, hogy mindkét szülő dolgozik. Nincs olyan, hogy kifejezetten férfi vagy kifejezetten női munka. A mára már nem is olyan meglepő, dolgozó nő fogalma a XX. században jelent csak meg, a második világháború idején. Hogyan hat ez ki a mai emberek életére? Milyen volt nőnek lenni az 1940-es évektől napjainkig? 

A világháború ideje (1940-es évek)

Amikor a férfiak a harctéren vannak, a nőknek kell átvenni a helyüket a munkában. A második világháborúban változott meg alapjaiban a nőkről kialakult kép: a háziasszonyokból dolgozók lettek. (toochee.reblog.hu)

A második világháború idején a férfiakat besorozták katonának, viszont így is szükség volt munkaerőre a gyárakba. Ekkor kezdtek el nőket alkalmazni és háztartásbeliből lettek dolgozó nők. Megalakultak az első óvodák, így az asszonyok fő feladata nem a gyermeknevelés, hanem a gyárakban való munka volt. Emellett, természetesen a háztartást is nekik kellett vezetni, és az óvodán kívüli gyermeknevelési teendőket továbbra is ők végezték el. A világháborút követően, annak ellenére, hogy már a férfiak hazatértek a csatatérről, a nők ugyanúgy dolgozni jártak.

Az 1950-es évek

Az ötvenes évekre már teljesen új nőideál alakult ki a társadalomban. Férfias munkát végző nőnek lenni szinte dicsőség volt, a szocializmus által sújtott területeken. Ezek a nők példaként szerepeltek újságokban, kampányokban, ahol néha férfiakat meghazudtoló munkavégzéssel teljesítették túl az ötéves tervet.

Népszerű foglalkozás volt a nők körében: traktoros, esztergályos, rendőr, ács, kombájnos.

Emellett a társadalom ugyan úgy elvárta a nőktől, hogy gyermekeket szüljenek és vigyék a háztartást. Az állam igyekezett gondoskodni „gyermekeiről”, és közétkeztetéssel, bölcsődékkel, óvodákkal, háztartási gépekkel igyekeztek javítani az asszonyok helyzetén, akiktől elvárták, hogy napi nyolc órában dolgozzanak, gyerekeket szüljenek, tökéletes háztartást vezessenek és csinosak legyenek egyszerre.

 A női lapok megteltek hasznos tanácsokkal arról, hogyan lehet könnyen, gyorsan ételt varázsolni a semmiből, napi és heti munkaterv készítését javasolták az asszonyoknak. De a legszebb mégis egy 1953-as Nők Lapja cikk, amelynek a címe: Jut idő mindenre. Eszerint a nő keljen fel hajnalban – még a család előtt. Készítse el a reggelit, majd, ha mindenki jóllakott, mosogasson el, mossa fel a konyhát, ágyazzon be a család minden tagja után, töröljön port, és frissen, jókedvűen induljon munkába. Így, amikor este hazatér, egy rendes lakás fogadja, és más dolga már nincs is, mint megfőzni a vacsorát és a holnapi ebédet. (torimaskepp.blog.hu)

Egy 1952-es Nők Lapja cikk így írta le az átlagos magyar dolgozó nő ruhatárát: „Erzsi helyes fiatalasszony. Nincs két szekrény ruhája – mégis mindig jól öltözött: minden alkalomra van megfelelő ruhadarabja. Szerény ruhatárát választékosan, ízlésesen állította össze. Nem rakja tele magát mütyürkékkel. Kevés pénzből, jó beosztással mindig ízléses és csinos.”

A következő részben folytatjuk időutazásunkat és megfigyelhetjük, milyen volt nőnek lenni az 1960-as években, és mivel járult hozzá ez annak a nőnek a kialakulásához, amilyenek most mi is vagyunk.

Katt a további részekre: 2. rész, 3. rész