4 × 2 =

5 × egy =

Frissen végzett divattervezőként, Kolozsvár utcáján sétáltam haza és azon gondolkodtam, hogyan tovább, mi az én utam? Voltak elképzeléseim a jövőről, és szabályosan rettegtem tőlük. Vidék, főváros, aztán megint vidék, és most itt ülök a bajai panellakásunk zöld kanapéján, a másfél évesem bölcsődében, Jean Pierre fehér, kedves kis ebem a lábamat melegíti. Imádtam a stílusos fővárosban élni, de akkor mégis mi a francot keresek itt? Időnként felmerül bennem ez a kérdés, mégis mindig arra jutok, jó helyen vagyok.

Nemrég Beck Laura barátnőm és társam a harcban, a Műhely Magazin szerkesztője, egy kéziratom alapján grafoterápiai elemzést készített. Egy teljes személyiségképet, mely kimutatta, hogy örök elégedetlen vagyok. Az egyetemen mindig arról álmodoztam, hogy pesti nő leszek, “ha nagy leszek”. Volt egy parafa táblám, amire kitűztem a legmerészebb álmaimat is. Ezt ajánlom neked is, mert tapasztalatból mondom, beválik, ezek az álmok, vágyak, szép lassan elkezdenek beteljesülni.

Az álmok valóra válhatnak, ha elkezdesz valóságként tekinteni rájuk (jó itt nem a ‘szeretnék egy igazi unikornist’ féle álmokról beszélünk). Tűzz ki kisebb célokat, lépcsőfokokat, amiket könnyebben megugorhatsz az álmodhoz vezető úton.

Tudom, rohadt nagy közhely, de ha kitűzöd és minden nap látod, tudatalattid is elkezd dolgozni azon, hogy elérd céljaidat. Hát így történt velem is. Az akkori blogomon keresztül, rám talált egy csoda-művésznő, Szegedi Aliz Torella, aki azóta az egyik legjobb barátnőm, és elhívott Budapestre divatbemutatózni. Nem kellett más, ott ragadtam. Magával sodort a főváros hangulata, forgalma, a sok színes program, koncertek, bulik, a soha nem unatkozós életforma és egy elegáns szemüveges srác, akivel azonnal megtaláltuk a közös hangot. Nos, ő volt a befolyásoló tényezője annak a döntésemnek, hogy a budapesti egyetemi évek után, leköltöztem Bajára, a 36 ezer fős kisvárosba, ami valljuk be, igen nagy törés volt az életemben. Unatkoztam, visszavágytam, mégis viszonylag hamar beilleszkedtem. Mi kellett ahhoz, hogy ebben a vidéki kisvárosban is megtaláljam a helyem? Először is barátok. Egy jó adag bátorság és nyitottság, hogy elkezdjem berendezni az életem, elkezdjek ide tervezni. Több év kellett, hogy megismerjem a várost és átérezzem a hangulatát, hogy egy olyan utat kezdjek járni, amit a magaménak érzek. Közben tisztes nőpolgár létemre férjhez mentem, és gyereket szültem. Itt találjátok gondolataimat a karrier vs. anyaság kérdésének kibontakozásáról, és arról, hogy a változásokat hogyan tudtam kezelni.

Misszióm és célom az lett, hogy amit nem kapok meg Baján, azt létrehozzam, megteremtsem, megalkossam itt, a kisvárosban, és ezzel egyértelműen piaci rést találtam a vállalkozásomnak.

Stílusos közösségépítés, igény megteremtése arra, hogy egy magasabb szinten foglalkozzunk önmagunkkal, kívülről és belülről is. Olvasd el, hogyan indítottuk a Műhely Magazint. Céljaimnak ez csak egyetlen állomása a sok közül.

Barátokra és munkatársakra leltem. És a több éves útkeresésem, úgy érzem, beért. Ismerd meg a stílusos nőket, a fővároson túl, akik itt élnek és dolgoznak közöttünk. Kövesd amuhelymagazin.hu oldalát!